HallóTaxi! minden ami taxi...

biznicmen

válasz | 2009.02.23. 18:41:48 (299)

Kösz, én csak pontosítok. Ezeket az anyagokat tomayer tanoncok gyértják:-)
Mint például ez itt. Elég pongyola anyag volt, kicsit gatyába ráztam:-)

Fiktív lapszemle!!!!

Pásztor Gábor: Sokkal kevesebb a siker, mint gondoltam

2009. február 23., hétfő, 13:48

A telefonszámtulajdonos szerint nincs más csomag a placcon, ezért a taxisok bízni fognak válságkezelő programjában. Több mint öt évvel a TAXI4 megalapítása után úgy érzi viszont, hogy egy illúzió rabja volt, és elismeri, hogy sokkal kevesebb sikert ért el, mint azt eredetileg gondolta. A hiéna taxizás melegágyának tartott pályaudvarok ügyében szerinte nem vele kell kardozni, hanem a városvezetéssel. Interjú Pásztor Gáborral.
- A vagyonnyilatkozatából úgy tudom, hogy nincs autója. Nem is vásárolt soha kocsit?

- Dehogynem. Az első autóm egy Skoda 120L típusú sárga kocsi volt.

- Akkor biztosan bele tudja magát képzelni egy olyan helyzetbe, hogy elmegy egy kereskedőhöz, aki azt mondja, itt az autó, egymillió forintba kerül, van benne ötvenezer kilométer, a fogyasztása hat liter, de aztán amikor megvan a kocsi, akkor az adásvételi szerződésből kiderül, hogy az ár valójában másfél millió, ötvenezer helyett százezer kilométer van benne, és hat liter helyett tízet fogyaszt. Visszamenne ahhoz a kereskedőhöz autót vásárolni?

- Legfeljebb akkor, ha kiderülne, hogy a város minden kereskedője ilyen. Márpedig ha jól értem a kérdését, akkor ez a helyzet.

- Tehát a fővárosi taxicégek között nincs egy sem, amelyik korrekten betartaná a meghirdetett tarifát? Merthogy a hasonlat nyilván erre vonatkozott.

- Nézze, olyan erővel akartuk kiszolgálni a megrendelők igényeit nagyon sokáig, mint a szerelmes férfiak, amikor udvarolnak a lányoknak. Az utasok egy része nehezen emészti, hogy bizony az udvarlást követő időszakban kiderül, hogy nem olyan tökéletes a választott pár, mint azt korábban gondolta. De beszélhetünk konkrétan is, ha a képeket nem szereti. Visszagondolok 2003-ra, amikor csendben elindultunk a nulláról. Egyik évben sem volt egyik taxicég sem kellően erős vagy bátor ahhoz, hogy azt mondja, nézzétek, az az igazság, hogy itt máris többen vagyunk a kelleténél. A konkurensek csendben figyelték, hogy évről évre egyre jobbak többek vagyunk. Igaz, a szívem csücske Budataxi a végén csak lehúzta a rolót. De hát ez még a 184-es akció előtt volt jóval.

- Most bejelentett egy újabb programot. Miért higgyenek önnek a taxisok jobban most, mint amikor boldog boldogtalant 202-forintért fuvarozták?

- Elég, ha annyira hisznek, mint amikor 202-vel jártunk. A taxisoknak van lehetőségük hinni egy másik tarifacsomagban, bár kétségkívül nincsenek könnyű helyzetben, mert hát milyen másik csomag van a porondon? 165? 168? 170? Lehet azt mondani, hogy nem bíznak abban az autóban, amelyet én árulok, de tessék mondani, hogy milyen másik autó van most a placcon. (Az interjút a Reformszövetség csomagjának bejelentése előtt rögzítettük - a szerk.)

- Közben viszont minden reformnál fontos az, hogy legyen hozzá támogatottság, vagyis a taxisok is elfogadják azt. Az utóbbi három évben ez nem feltétlenül volt meg, és talán éppen azért, mert ön sokszor ellentmondásba keveredett saját magával.

- A taxisok támogatása és a tarifaprogram olyan viszonyban van egymással, mint a szorzandó és a szorzó. Ha ezek közül bármelyik nulla, akkor a végeredmény is nulla lesz. A TAXI4-nek és vezetőségének van egy támogatottsága, lehet vitatkozni, hogy ez mekkora. Ez egy pozitív szám, és van mögötte egy tagdíjprogram. Ennek az alternatívája az, hogy a TAXI4 fő riválisának nagyobb a támogatása, és egyáltalán nincs mögötte program. Ez a választási lehetőség van Budapesten.

- A hitelesség azonban személyhez is kötődik, és lehet azt mondani, hogy ön ezt egyszer eljátszotta. Persze igaz, hogy ezt vissza is lehet szerezni, de félre is lehet állni és átadni a helyet valaki másnak.

- Két választás között van ennek egy fontos feltétele: hogy az ember tudja azt, mihez nyit utat. Nem lehet tőlem azt kérni, hogy nyissak utat olyan tarifa politikához, amiről két dolgot tudunk: egyrészt azt, hogy akár az ördöggel, a legszélsőségesebb eszmékkel is cimborál, ha abból hatalom következik, - lásd a minimobilt - másrészt pedig azt, hogy itt vagyunk a válság közepén, és a tarifacsökkentést ellenzőknek eddig egyetlen javaslatuk volt, az, hogy csökkentsük a tagdíjat is a tarifacsökkentés arányában. Szerintem aki ezt javasolja, az a hiteltelen.

- Nagyon régóta mondják ők azt is, hogy csökkenteni kell a tagdíjat. Ön ez ellen éveken át tiltakozott, most pedig bejelentette, hogy aki hajlandó számla nélkül is befizetni, annak kicsit kevesebb lesz a havi sarc.

- Nem így van. Most is azt mondom, hogy az elvtelen tagdíjcsökkentés önmagában nem csodaszer. Mi a tagdíjat összességében nem is csökkentettük: egyik helyen csökken, másik helyen nő. A cukrosbácsi politikája az, hogy csak azt a részt mondom el, ami édes. Nekünk kérem költségeink vannak. Nagy ám ez a ház. Télen fűtjük, nyáron hűtjük. Aztán a kert, az se két fillér. Meg a bérek. Igaz nem sok, de hát van ám járulék, csak győzzem fizetni. Őszintén mondom, szinte alig marad valami…

- Tiszta sor, értjük, ne folytassa. Viszont ön egy korábbi, 2008-as interjúban is azzal érvelt, hogy a TAXI200 hiába csökkentette/hűsítette árait, attól nem lett több utas, viszont elvándorolt vagy 50 taxis. Most viszont azt mondja, hogy a tarifa csökkentéssel lehet nemcsak megőrizni minél több munkahelyet, hanem újakat teremteni.

- Azt mondom, hogy ezzel is. Érdemes azonban ebbe belemenni. Nem én mondom azt, hogy nem sikerült növelni 2009. január 1, és január 13 között a munkahelyek számát, hanem ez tényszerű. Erről adataink vannak. Tudjuk, hogy mióta 15 százalékponttal csökkentettük a tarifát, folyamatosan nőtt a foglalkoztatottak száma. Pedig alig több mint 1 hét telt el az akció kezdetétől. A taxisok dolgozni szeretnek, mindegy is szinte mennyiért, csak guruljon a kocsi, legyen sok-sok utas. Én most is azt mondom, balga dolog azt hinni, hogy önmagában a tagdíj csökkentése megoldja a problémáikat. Nincs egyetlen csodaszer. Ha valaki azzal kampányol, hogy egyetlen dologgal, a tagdíj csökkentéssel meg lehet oldani a taxisok problémáit, akkor arra azt mondom, hogy ez hazugság, ez a kollégák félrevezetése.

- Akkor is érdekes, hogy épp most vezeti be ezt a változtatást. A bejelentéskor úgy fogalmazott, hogy "a szándék egyszerű: az, hogy jobban megérje taxival utazni, és jobban megérje munkából keresethez jutni a taxisoknak, mint a játékgépek előtt naphosszat várni a bingót.". Öt évre volt szükség, hogy erre rájöjjenek?

- Nem, de emlékszik, a 2006-os tarifaemeléskor - amelyről többször is azt mondtam, hogy szerintem hiba volt -, az szerepelt, hogy 2007-2008 környékén tarifát kell csökkenteni. Utána tagdíjról minden év decemberében beszéltem, talán emlékszik rá, az akadémián. Már akkor is tagdíjat emeltünk.

- Ehhez képest 2008 áprilisában arról beszélt, hogy középtávon is el kell felejteni a lakosságot súlytó menetrend szerint végrehajtott tarifaemeléseket. Ez az, amit említettem, hogy gyakran ellentmondásba keveredik, még hónapos távlatban is.

- Túl voltunk a holtponton. Hatalmas csalódással. És nem volt gazdasági világválság. Tavaly márciusban azt láttam, hogy a lakosság jelentős része nem vevő kis heherésző csaj reklámjaira. Nem lett több rendelés pedig kényeztettük a fővárost. Plazma tévék, utazások, wellnes, bőrfoci, 1 millió, már nem bírtam tobvább.Végtelenül csalódott voltam magam is, sok szempontból pesszimista. Nem bíztam abban, hogy újra lehet indítani a reformokat ilyen hangulatban. Hadd vitatkozzam magával abban, hogy ismételgeti azt a szokásos vádat, hogy folyton változtatom a véleményemet.

- Pedig ez elég egyértelműen kiderült.

- Miből?

- Menjünk vissza 2008-ig, csak a nyár végéig, 300-forintos benzin, stb. ön akkor azt mondta, hogy tarifaemelés lesz. Nem lett, sőt helyette kapták a kollégák a péntek 13-at. Emelés helyett jöttek a megszorítások. Nem egészen egy éve még azt mondja, középtávon sincs esély tagdíj reformra, most pedig bejelent egy átalakítást, amelyet az utóbbi húsz év tarifa reformjának nevez.

- Szerintem, ha egy telefonszám tulajdonos többet tesz, mint amire korábban lehetősége volt, az rendben van. Ha ön azt mondja a főnökének, hogy az elkövetkező hetekben csak napi hat órát tudok dolgozni, majd fél év múlva közli, hogy tudok tízet is, akkor szerintem jól csinálta. Amit teszek, az függ attól, hogy mit lehet tenni az adott szituációban. Hogy mit engednek meg az utasok, és hogy milyen tarifa alternatívával szemben lehet ezt megtenni. Amikor két csapat kimegy a pályára, akkor van egy taktikájuk, de részben a nézők hangulata, részben a rivális magatartása befolyásolja a játékosokat.

- Több utalás is volt 2009 február 13-ra, és idéznék az akkor elhangzott beszédéből. Azt mondta: "Az utolsó másfél évet azért tudtam én személy szerint csinálni, mert egy dolog ambicionált és egy dolog fűtött: visszaadni a taxisainknak a hitét, hogy megcsinálhatja, hogy nyerhet. (...) Ez adta a hitet, hogy miért érdemes ezt csinálni." Majd úgy folytatta, hogy "most az adja", mármint a hitet, "hogy történelmet csinálok". Azóta eltelt kicsivel több mint egy hét. Ez az a történelem?

- Hát, nehezebb a kihívás, és jóval bonyolultabb, mint korábban bármikor. Nézze, bármibe lefogadtam volna, hogy Magyarországon, Közép-Európa korábban talán legpolgáriasultabb országában, nem lehet vereséget szenvedni azzal az elképzeléssel, hogy a TAXI4 utasainak csak 202 forintot kell fizetni kilométerenként. Szerintem jól árasítottunk. Kint van a lakosságnál már vagy 200 ezer darab plasztikkártyánk. És mégis. Nem hittem volna, hogy világban utazó egyetemisták - ma már minden második hallgató eljut külföldre ösztöndíjjal - nem értik, hogy a TAXI4 202 forintos akciója sokkal jobb, mint a kék-fehér Rádió taxi 165-forintja. Mert nálam szigor van, következetesség. És tessék. Nem elég, hogy az ár érzékeny nyugdíjasok után a mozgássérültekről voltunk kénytelenek lemondani, már a bimbódzó értelmiség is ezt a maszlagot eszi és még vécére is a kék-fehérekkel jár. Én ezt nem bírom tétlenül nézni. És ha a 184 is sok, akkor majd jön a 160, a 150 és még ki tudja mi. 99-Ft–ig legyártattam az akciós matricákat, mert így egyben olcsóbb volt.

- Még tavasszal készítettem interjút valakivel, akivel - ha jól tudom - ön rendszeresen szokott beszélni. Ő azt mondta, hogy szerinte ha ön őszintén elmondja, hogy mire készül, akkor is nyert volna, és meg is tudta volna csinálni, amit akar. Mit gondol erről?

- A telefonszám tulajdonosok jelentős része a barátom volt. Majd most eldől, hogy ez a barátság mit bír ki. Sajnos némelyikük öntelt lett.

- És ön az lett?

- Azt majd az idő el fogja dönteni. És ez a munka idén még inkább felgyorsul. De nem akarom megkerülni a választ. Volt már olyan, hogy valakire rácsapta az ajtót, és azt mondta neki, menj a francba?

- Persze.

- Senki nem gondolná mégse, hogy önnek ez az alapvető viszonya az emberekhez.

- Én nem a stílusra gondoltam.

- Én sem.

- Ezt a másfél hetet már feláldozták a jövőbeli reményekért, azokból viszont nem igazán lett semmi.

- Amikor arról beszél például a kedvesével, hogy a mi viszonyunk fabatkát sem ért az elmúlt években, és igenis azt akarom, hogy változtassunk, az egy legitim érvelés. Nem azt jelenti, hogy fabatkát sem ért az elmúlt másfél hét, hanem azt, hogy sokkal többet akar, és rá akarja venni a kedvesét, hogy ne azt tekintse mércének. Legyünk tárgyszerűek...

- ...a kérdésem az volt, hogy megérte-e...

- Ennek a tagdíj és tarifa rendszernek a kialakítása, hogy végre lehessen tudni, ki fizet és ki nem fizet tagdíjat még csak most indult el. Tehát nagyon fontos intézkedések voltak ugyan, de igen, én arra akartam rávenni a taxisokat, hogy ezt ne tekintsék soknak, hanem ennél sokkal többet akarjanak. Mármint befizetni hó végén. Azért adok én ám urh rádiót, pos terminált, szabadjelzőt és munkát dögivel. Így ha nekik több van – márpedig mióta a 184-es akcióval megütöttük a főnyereményt bizony hogy több van nekik – akkor csak egy pirinyóval had legyen már nekem is több. Pirinyóval könyörgöm. Mostanában nem tervezek kocsicserét.

Előzmény: zodiákus 2009-02-23 12:37:13 (297)