Senkit nem toborzok, ne haragudj, egy éve nem vagyok taxis!
A fővárosi rendelet ellen még az életbe léptetése előtt kellett volna fellépni, de a budapesti taxis társadalom a 280-as fix tarifától megrészegülten leszarta a saját érdekeit.
Gondolod, hogy a te nyomorod fog érdekelni bárkit is, mikor saját magukért sem álltak ki?
Fejlehajtva cseréltek kocsit, sárgítottak, vettek föl hitelt, adták el a hétvégi telket.
Legyint: ez nem az én bajom, nekem még 9 évig jó az autóm.
Dörzsöli a tenyerét: legalább ezekkel is kevesebben leszünk.
Elégtételt érez: Én meg tudtam oldani, oldja meg más is, vagy rohadjon meg.
Méltatlankodik: Az én autóm kiesett, nehogy már a másik megússza!
Mit akarsz ezektől?
2015 nyara még azoknak is kezelhetetlen, értelmezhetetlen távlat, akiket érint a probléma.
Ezek taxisok!
Figyelj, én sok sikert kívánok, de felejtős ez az egész, hidd el. És a végén úgyis te leszel a szaralak.
Azt az energiát, amit az autód megmentésére fordítanál, fektesd inkább munkába, és cseréld le, amíg kapsz érte pár forintot! Jövőre, amikor majd egyszerre zúdul rá a piacra a több tucat extaxi Lacetti Sedan, egy ruppót nem fogsz kapni érte.
Magadat mentsd meg, a többi birkát meg hagyd a francba!
hetvenhárom |
