A Csalogány
Segítség biztos úr! Meg akarnak rontani!
A fenti ominózus mondat a belváros egy elhíresült utcájában hangzott el éjjel 1 órakor.
Szereplők:
Egy erkölcseihez 50 éve kétségbeesetten ragaszkodó taxis, két éltes matróna és egy furcsa mozgású egyenruhás közeg.
A pontos helyszínnek behatárolható a templomtól két bérháznyira levő valamikori tiszti lovarda patinás épülete, ami jelen állás szerint egy vallási hitgyülekezet tulajdonában volt.
Mint ilyen a nagy karbantartási költségekre hivatkozva olykor kiadták kulturális események megrendezésére.
Ilyen volt a mai este is, amikor az épületet a FÉJSK.(Forró Égöv Alatt Jobban Sül a Kolbász) karitatív közösülés bérelte farsangi jelmezbál céljából.
A biztos úr, aki a fenti egyesület szorgalmas és lelkes aktivistája volt éppen szellőztetés céljából lépett ki az épületből, amikor meghallotta ezt a mondatot. Ha sejti, hogy az események milyen fordulatot vesznek gyaníthatóan sarkon fordul és visszamenekül az épületbe.
Ám a „gondviselés” másképpen gondolta ezt.
A becsületes nevét senki nem tudta, de a szervezetben Csalogánynak vagy a közeli barátai Fuvolásnak hívták.
Emelve az esemény értékét és nívóját roppant kreatív módon a csendőri egyenruhát választotta jelmeznek, ami az ő esetében figyelemreméltó ámde bizarr törekvés volt a közrend és erkölcs mindenkori kihangsúlyozására. Sok dicséretet is kapott ezért a barátaitól, „te milyen hercig vagy”- te kis tündér” és hasonló lelkes felkiáltásokkal. Biztos, ami biztos egy méretes rózsaszín gumibotnak tűnő tárgy fityegett az oldalán.
Ezzel mintegy fokozva a megjelenésében levő határozottságot odalibegett a kétségbeesett sofőrhöz.
- Pá szivi! Miben segíthetek?
A hangjának mélysége és ritmikája a búgó alt és a szoprán között váltogatott szótagonként.
Ezzel a hanggal viszont szöges ellentétbe állt a méretes hosszú orra alatt szunnyadó bajuszféle.
- Segítsen biztos úr! Ez a két hölgy kísérletet tett a megrontásomra! Nézze meg, már a sliccgombjaimat is letépték!- zokogta remegve a megindult sofőr.
A közegnek öltözött jelenség rámeredt a slicc maradványaira, majd a két kipirult arcú sikítozó matrónára.
- Azonnal húzzák ki a tomporukat ebből az autóból!- ezzel a megüresedett bal első ülésbe ugrott.
- Meg kell vizsgálnom a tényállást- csilingelte dupla hangon.
A következő pillanatban az amúgy is erősen zaklatott sofőr ölébe fúrta a fejét. Szuszogás, nyögés és a taxis kétségbeesett hörgése törte meg a csendet.
Majd kikászálódott a halálra rémült taxis mellől és a két addigra megszeppent hárpiára sikított!
- Az ott döglött! Mit tettek vele?!
- Biztos úr! Mi semmit! Döglött lehet az már régóta!
Ekkor azonban egy járőrautó fordult be a sarkon nagy sebességgel, majd csikorogva fékezett a taxi mellett és két csendőr ugrott ki belőle.
Hogy miként került oda erre végtelen egyszerű a magyarázat.
Az eseményeket nyomon követte a szemben lévő ház ablakából egy nyugdíjas bőrdíszműves, aki nem elhanyagolható módon tiszteletbeli elnöke volt az NZSZR.(Nagy Történelmi Személyek Reinkarnációi) férfitagozatának. Miután ebből a téveszméből egy év bentlakásos ápolás után kigyógyították, vett egy kis akváriumot aranyhallal és ketten óvták a környék erkölcsi stabilitását.
- Látod Brutus! Már meg is jöttek- suttogta, közben kezével a két literes akváriumot simogatta.
Brutus azonban közömbösen úszkált a vízben és szemmel láthatóan csak a hátára erősített speciális nyakörvszerűség zavarta, amit a gazdája nagy műgonddal készített neki, hogy időnként megsétáltassa kedvencét a fürdőkádban.
A magasabbik csendőr- feltehetően a parancsnok- odacammogott a jelmezes úrhoz, majd felmérve a helyzetet csípőre tette a kezét.
- Mi a helyzet kolléga úr?
A hangjának a gúnyos csengése nem tűnt fel a gyanútlan Csalogánynak és naiv lelkesedéssel válaszolt.
- Jaj de jó, hogy jöttek. Felsorolom a tényállást.- csilingelte- Ez a két lator nőszemély kísérletet tett ennek a derék sofőrnek a megrontására. Tüzetesen megvizsgáltam az helyezet és meggyőződtem kérem, hogy ezek tönkretették a szarvasgombáját.
- Hogy mit?- kerekedett el a csendőr szeme.
- Hát a szarvasgombáját- suttogta pironkodva Csalogány.
- Aha értem.
- De kérem, mi semmit…próbált tiltakozni az éltesebbik hölgy, de a csendőr letorkolta.
- Maga most maradjon csöndbe!
- Nos, kolléga úr, ezek szerint ön ért az urológiához is.
- Igen biztos úr!- harsogta lelkesen Csalogány, majd suttogva hozzátette
- Tudja a seregben kitüntetett szenitéc voltam és az altesti szükségletek vizsgálata volt a szakterületem.
- Képzelem- morogta a közeg, majd tátotta a szájjal bámult a jelmezes oldalán levő rózsaszín gumibotszerű tárgyra.
- Az meg mi?- nyögte
- Ez? Izé, közerkölcs-korrigáló segédeszköz. Hát nem cuki? Ezt az utolsó szótagot már csak suttogta, mert óvatosságra intette a csendőr egyre sötétebb ábrázata.
Jók voltak a megérzései.
Ez volt az a pont, ahol a csendőrnél elszakadt a cérna. Vérbeborult szemmel bámulta a tárgyat, ami inkább hasonlított egy zuluföldi bantu törzs termékenységi kultikus tárgyára, mintsem gumibotra.
- Adja ide- hörögte.
Csalogány megszeppent arccal nyújtotta át, érezvén hogy baj lesz.
Baj lett.
A csendőr kitépte a kezéből, majd úgy verte vele képen a megdicsőült álkollégát, hogy annak az arckaraktere aszimmetrikus átrendeződésen esett át.
Ezután felgyorsultak az események.
Az addigra kissé felzaklatott idegállapotba kerülő csendőr elhajította a „gumibotot” és a megszeppent sofőrre förmedt.
- Akar jegyzőkönyvet felvetetni?
- Nem!- Mondta reszkető hangon a megrémült sofőr.
- Akkor tűnés innen!- ordította a csendőr- ne lopja itt a drága időnket és az adófizetők pénzét!
A taxis csikorgó kerekekkel elszáguldott. Másnap letette a kocsi kulcsot, elköltözött délre egy kisvárosba és erkölcsösebb foglalkozás után nézett.
Egy apácazárdába ment el kertésznek. Később bevallotta, hogy ezt utólag nagyon megbánta.
Az enyhén duzzogó közeg ezután a két zavartan toporgó matrónához fordult és udvarias hangon érdeklődött.
- Maguk meg mi a francot keresnek még mindig itt?! Tűnés innen boszorkák!
Merengő szemekkel nézett e két igen komoly sebességgel elszáguldó hölgy után.
A társának nem csak az tűnt fel, hogy a dinamikus startolás és az első 30 méternek a lendülete bármelyik olimpiai sprinternek a becsületére vált volna, hanem az alacsonyabbik sajátos stílusa, ahogy minden lépésnél nem csak a fejét, de a csípőjét is eredeti módon dobálta.
Ennek a sajátos futóstílusnak az okára akkor derült fény, amikor keresték a földön a zaklatottnak tűnő közeg által eldobott „corpus deliciti”-t.
Az idősebbi mogorván dünnyögte.
- Itt kell lennie, ide dobtam.
- Ne keresd, lenyúlták a matrónák.
- De hiszen nem volt a kezükben semmi!
- Biztos jól eldugták- mondta a társa és hangosan felröhögött.
Ezután behajították az éledező Csalogányt a hátsó ülésre majd bezsuppolták a helyi fogdába.
Másnap gyorsított eljárással két hét elzárásra ítélték egyenruhával való visszaélés miatt. A fogház valószínűleg nem nyerte el a tetszését, mert az első beszélőn barátai egy csokor vörös rózsával lepték meg és ez újabb bonyodalmakhoz vezetett.
A porkoláb meglátta a boldogan fütyörésző rabot a rózsacsokorral, hamar felismerte az adott körülményeket. Ennek úgy adott hangsúlyt, hogy minden ebéd után Csalogány sűrű farba-rúgásoknak lett gazdag tulajdonosa.
Miután az érzékeny lelkületű volt ez ellen éhségsztrájkkal tiltakozott. Ez tartott egy napig, mert a identitásjavító kezelést megkapta. Szabadulásáig általában hason aludt. Később egy híres orvosi szaklap egy teljes oldalon keresztül foglalkozott az arcesztétikai sajátosságaival.
Ezt rossz néven vette és elutazott Indiába, hogy egy hindu jógitól ellesse az aszkéta élet sajátosságait, aki az első naptól kezdve rendszeresen verte egy bambuszbottal. A gyógykúrára hamar ráunt, de értékelte azt, hogy a feji hiányosságait a jógi ügyesen kikezelte. Később egy Bahamákra tartó hajón látták ahol szenet lapátolt a kazánba.
Innentől nincs hír a legendás géniusz tartózkodási helyéről. |
